Everdell: Az Örökfa árnyékában társasjáték

Everdell - Az Örökfa árnyékában

Everdell bájos völgyében, a magasló fák ágai alatt kanyargó patakok és mohás üregek között az erdőben élő állatkák egy civilizációja éldegél és gyarapszik. Everfrost-tól Bellsong-ig sok év jött és ment, de eljött az ideje az új területek betelepítésének és új városok alapításának. A kis állatok elszánt vezetőjének szerepébe bújsz és velük együtt fogsz küldetéseket teljesíteni. Vannak felépítésre váró épületek, élénk karakterek és események, amiken részt vehetsz - egy szorgos év áll mögötted. Ragyoghat-e még fényesebben a nap a városod felett mielőtt eljő a téli hold ideje? 

Üljetek körbe, elmesélem nektek az Örökvölgy legendáját:
Az egész történet egy olyan kisegérről szól, aki a nehézségek közepette is hitt abban, hogy a dolgok lehetnek jobbak. Ez a kisegér Gildin földjén született, ahol a béke és harmónia már régen nem volt jelen, ő viszont még ezek ellenére is pozitívan tekintett a jövőbe. A messzi távolban magasodó hegyekre meresztve szemeit elképzelte, hogy azokon túl talán egy jobb világ rejtőzhet. Bár az élete viszontagságokkal volt tele, egy percig sem felejtette el azt, hogy a dolgok mindig lehetnek jobbak, így több évvel később, amikor végre lehetősége nyílt rá, elindult pár társával együtt, hogy felfedezze az ismeretlen hegyeken túli világot. Az út bár roppant nehéz volt és veszteségekkel teli, de végül megtalálta azt, amit keresett. Egy olyan helyet, amit az álmaiban látott, ami új otthonként szolgálhat azoknak, akik a békét és a kényelmet keresik. Ekkor még nem sejtette, hogy a gyökerek, amelyek közé leheveredett, annak az Örökfának a gyökerei, ami később az új világ rendíthetetlen jelképévé vált.

Az Örökfa árnyékában társasjátékban teljes egészében ti formáljátok meg a saját elképzeléseitek szerint ezt az új világot. Mostanában egyre inkább elvárás lesz az, hogy egy társasjáték ne csak jól működő mechanizmusokat sorakoztasson fel, hanem ezek mellett egy fantáziadús világot is felépítsen. Az élmény szempontjából nem elhanyagolható, hogy egy társasjáték, miként van tálalva, főleg az olyan játékosoknak, mint amilyen én is vagyok, akit egy jó történet képes igazán magával ragadni. A mesés felvezetés ellenére az Everdell nem egy történetközpontú játék, nem a történeteken van benne a hangsúly, nincs benne kalandfüzet vagy valami ahhoz hasonló, szóval aki ilyen irányból közelíti meg, az valószínű nem azt fogja kapni, amire számít. Egy alkotás akkor tud megszólalni igazán, ha képes elmesélni valamit, amelyben a komponensek, nem csak műanyag és papírdarabkák lesznek a szemünkben, hanem egy élő világ kézzel fogható elemei. Egy Bang! is akkor működik igazán jól, ha egy picit beleéljük magunkat és tényleg elhisszük, hogy egy pár percig mi lehetünk a vadnyugat legkeresettebb bűnözői, vagy éppenséggel a seriff, aki leszámol minden gazfickóval. Bár a társasjátékok jelenleg még nem vehetik fel a versenyt a világalkotásban egy könyvvel vagy egy filmmel, de ez szépen lassan változni fog. Elég, ha megnézzük az elmúlt években megjelent társasjátékokat, találunk jó pár olyant, amelyek világába egy szempillantás alatt képesek vagyunk belehelyezni magunkat.

Az Everdell egy tablóépítő társasjáték, egy picit megcsavart munkáslehelyezéssel fűszerezve. Minden játékosnak a rendelkezésére álló munkásokat (erdőlakókat) felhasználva kell egy max. 15 kártyából álló kis városkát építenie, benne épületekkel és lakókkal. Minden egyes épület és lakó valamilyen különleges képességgel bír, amelyeket összekombinálva temérdek pontot szerezhetünk magunknak, hiszen, ahogy megszokhattuk, a társasjátékok döntő többségét pontokra játsszák, így ezt is. A játékmenet egyáltalán nem összetett, az aktív játékosnak három lehetősége van, amikor rákerül a sor. Kijátszhat egy erdőlakó figurát egy olyan mezőre, ami még nem foglalt, így begyűjtve a hely által nyújtott javakat. Ezek lehetnek az építkezéshez szükséges nyersanyagok, de új kártyák, sőt olyan események is, amelyeket csak egyetlen egy játékos szerezhet meg, ha képes volt teljesíteni a feltételeket. A második lehetőség, hogy felhasználva a korábban szerzett nyersanyagait, építkezhet. Ekkor egy kártyát helyezhet le a kezéből a városába, vagy akár megteheti ugyanezt a nagymezőről vásárolva is. Hiszen lesznek nyílt lapok, amiket bármikor képesek lesznek a játékosok elhappolni egymás orra elől. Az építkezés során érdemes azt is figyelme venni, hogy milyen lapokat tudunk majd később társítani a meglévőkkel. Példának okért, ha van egy iskolánk, akkor a tanárt teljesen ingyenesen beköltöztethetjük, függetlenül attól, mennyibe kerül az adott kártya. Erre érdemes figyelni, mert rengeteg nehézkesen megszerzett nyersanyagot megtakaríthatunk vele.

Végül, de nem utolsó sorban a harmadik lehetőség, amit választhatunk körünkben, az évszakváltás, a játék talán legérdekesebb eleme. Amikor egy játékosnak elfogyott az összes erdőlakója, nem tud, vagy nem akar lehelyezni több kártyát, akkor dönthet úgy, hogy évszakot vált. Ilyenkor minden egyes korábban lehelyezett figuráját visszaveszi a játéktábláról és újabbakkal gazdagodik, ahogy váltják egymást az évszakok. Így történik meg az, hogy ameddig télen csak két kis figura áll rendelkezésünkre, addig ősszel már hat. Nem ez viszont az igazán különleges az évszakváltásban, hanem a tény, hogy az idő eltolódik a játékosok között. Mivel a játékosoknak nem kötelező egyszerre évszakot váltaniuk, így előfordul, hogy valaki már az őszi betakarítást végzi, amikor egy másik játékosnál csak akkor kezdenek a nyár első sugarai megjelenni. Ez nem csak érdekeséget, de egy jól működő taktikai elemet is hoz a játékba, hiszen, ameddig valaki nem vált évszakot, addig a lehelyezett erdőlakókat nem igen tudja visszavenni a játéktérről, így lesznek olyan mezők a táblán, amelyeket nem lehet évszakváltásig újra aktiválni. Mivel pedig az évszakváltást nem kötelező egy időben végrehajtani, így az is megtörténhet, hogy amikor valaki tavaszból nyárra átlép, visszahívva a munkásait és felszabadítva az akció mezőket, addig a másik játékos, aki még a tavaszban mozog, a saját évszakváltása előtt újraaktiválja az éppen felszabaduló mezőt. Pontosan ezért mindig fontos kérdés lesz az, hogy mikor lenne érdemes évszakot váltani, mikor érdemes megvárni, hogy valaki előttünk váltson évszakot és mikor nem. Fontos itt kiemelni, hogy a játék menete nem áll le attól, mert valaki átlépett egy másik évszakba, mindenki játszik tovább anélkül, hogy bevárnánk egymást. A játék ilyen mederben halad, ameddig újra tél nem lesz, akkor pedig kezdődhet a pontszámlálás. A kijátszott kártyák többsége pontokkal jutalmaz, ahogy a játék során megszerzett eseménylapkák is, továbbá számtalan olyan kártya lesz, amelyek bizonyos feltételek teljesülése után is adnak pontot, nem is keveset.

Az Örökfa árnyékában egy igazán kellemes kinézetű szórakoztató társasjáték, válaszolva pedig a korábban feltett kérdésre, igen, a témája nélkül is jól működne, mert ötletesen megalkotott mechanizmusokat használ, amelyekkel nem találkozunk minden második játékban. A téma bár nem létfontosságú egy társasjátékban, de kétségtelenül sokat emel a hangulaton. Főleg, ha teljesen összeolvad a játék működésével. Például, ha a városunkban a férj egeret és a feleség egeret beköltöztetjük a gazdaságba, akkor ők kettő helyett csak egy helyet foglalnak, hiszen ők egy párt alkotnak. Mennyivel tematikusabb és aranyosabb ez, mintha csak azt mondanánk, hogy ha van két piros kártyád, akkor azok kevesebb helyet foglalnak a sorodban. Pontosan ezért fontos a tematika, mert emeli az élményt és hangulatosabbá teszi a játékperceket.