MiniArt - T-54-2 Mod. 1949

A T-54-es harckocsi elődeinek a T–34-es és T–44-es harckocsik tekinthetőek. Az 54-es fejlesztését 1944-ben kezdték meg az uráli harckocsigyárban. Az első részletes tervek már 1944 decemberére elkészültek, 1945 közepére pedig megépült a prototípus is. A T–55 harckocsi a T–54 fejlesztett változata, amely 1960-ban jelent meg, és számos fejlesztést egyesített, mint például a nagyobb teljesítményű motort és a továbbfejlesztett pörgettyűs lövegstabilizátort. A típus számos különféle, továbbfejlesztett változatát egészen 1981-ig gyártották a Szovjetunióban. A T-54-es komoly előrelépést jelentett a szovjet páncélos erők számára és mivel rendkívül hosszú ideig állt szolgálatban, számos változatát fejlesztették ki, ám a típus kezdetben több komoly problémával küzdött, amelyeket csak egy mindenre kiterjedő átalakítással tudtak orvosolni. Ennek előzménye volt, hogy a hosszú fejlesztést követően a tesztelésre szánt T-54-1-es változat katasztrofális teljesítményt nyújtott, ezért 1949-től a T-54-2-es modellt gyártották (utóbbit egyenes oldalfalú tornyáról lehetett megismerni).

Műszaki adatok:

• Típus: fő csataharckocsi
• Tömeg: 36,50 t
• Hossz: 9,00 m
• Szélesség: 3,37 m
• Magasság: 2,40 m
• Motor: 500 Le-s (Model V-55, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, dízelüzemű)
• Legénység: 4 fő
• Elsődleges fegyverzet: 1 db 100 mm-es löveg (D-10T, a toronyban)
• Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (SzGMT, párhuzamosított), 1 db 12,7 mm-es nehézgéppuska (DSK, a test tetején; légvédelmi)
• Páncélzat: 16-203 mm
• Végsebesség: 48 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)
• Hatótávolság: 500 km (kiegészítő üzemanyag-tartályokkal 600 km)