Photosynthesis társasjáték

Photosynthesis társasjáték

A Nap sugarai fényesen tűznek át a sűrű lombkoronán és találják meg útjukat a kis fejlődésben lévő növényekhez, kik mindennél jobban várják az életet adó fényt. A Photosynthesis egy természeti játék, melyben növényfajokat játszunk és próbálunk meg mindent megtenni, hogy a mi 'vérvonalunk' dominálja az erdőt. Sok-sok választás és lehetőség áll rendelkezésre. Egyedül rajtunk múlik, hogy hogyan használjuk fel a napsugarakat. A játékmenet erősen épít az akció pontok, a hatszög-rács, a terület befolyásolás/irányítás és a játék végi bónuszok mechanizmusokra.

Minden fa felfelé törekszik, a fény felé - minél több fényt gyűjt be, annál többet fordíthat új magra vagy növekedésre!
Ebben a családi stratégiai játékban minden játékos egy fafajtát irányít, és igyekszik vele az erdő értékes közepe felé terjeszkedni. De közben figyelnie kell arra is, hogy fáit magasra növeszti, különben a vetélytársak a vándorló nap sugarait leárnyékolják, és arra is, hogy a gyűjtött fénypontokat időben újabb fák betartalékolására fordítják.

Erdőgazdálkodás - ne fázzunk, nem papír lesz belőle!
Egyre-másra születnek a meglepő ötletek, miket lehet társasjátékkal modellezni, de ritka az olyan jó hangulatú játék, mint a Photosynthesis. Nem csak a "minik" látványosak benne: a szokásos, határozott játékosszín (kék-piros-zöld stb.) helyett 4 különböző árnyalatú (és formájú - köszönik a színvakok) fafajta különböző méretű makettjeit kapják kézhez a játékosok. Nem csak az egész játék zöld alaphangulata, patakkal szegélyezett erdőtáblája, leveles korongjai fogja meg a játékosokat. Ami igazán jópofa benne, az a mechanizmus egyediségét megadó, a táblát körbejáró napkorong-szelet.

Napfény járja át a szívem újra - új családi kedvenc (nem csak) a nyári napsütéshez
Ebben a játékban ugyanis a napkorong minden forduló után elindul, és hat forduló után ér a kiinduló pontjára. Mivel három teljes napkör a játék, így 18 fordulóban kell kitalálnunk- és számolnunk, melyik fánkat hova ültetjük, melyiket növesztjük nagyobbra, melyik hova vet magot (minél magasabb a fa, annál messzebbre teheti ezt), és mikor döntjük ki a legsudárabb egyedeket.

Eltakarják a napot, mert egy fejjel kisebb vagyok
Merthogy a játékban ezzel lehet pontot szerezni. Nem a növesztéssel, nem a terjeszkedéssel. A területfoglalás csak arról szól, hogy nem mindegy, melyik helyen döntjük ki a nagyra nőtt fánkat. Minél közelebb vagyunk a tisztás közepéhez - ráadásul minél hamarabb -, annál több pontért. Persze se a mag szórása, se növesztés nincs ingyen. Gazdálkodnunk kell, méghozzá a fénypontokkal. Amiből annyit kapunk, ahány és amekkora fánk kap a fordulóban fényt. Mivel a nagyobb fák bizony árnyékot vetnek a kisebbekre. És az árnyék iránya persze (nap)fordulónként változik. Így annak az eldöntése, hova ültetünk és melyiket növesztjük, nem csak a középpont felé törekvésen múlik, hanem azon is, mikor és mennyi fénypontot akarunk később felhasználni (ill. adott körben gyűjteni).

Lassú tánc, lassú tánc, táncol a vadon
Vagyis mit kapunk? Egy olyan családi játékot, amelyben a fafajták irányító szellemei kénytelenek megtanulni tervezni, számolgatni - hacsak nem akarják, hogy a(z árnyékos) sarokba szoruljanak. Mondhatnánk egy stratégiai alapképzés, amely nagyjából egy óráig tart, ráadásul divatos, zöld köntösben. Persze gyors játékra senki ne számítson, hiszen okosan kell tervezni, számolgatni, de ez még illik is a tematikához. Végtére is a fák sosem tartoztak a fürge élőlények táborához.